Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elveszett boldogság nyomában

 

---
1.
 
a. Az időszerű könyv, amelyet elolvastam a csecsemő fejlődésével kapcsolatban a
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (A kontinuum-elv) c. könyv.
A Kétezeregy kiadó jelentette meg 2010-ben (harmadik kiadás).
 
 b.”A civilizált ember elfelejtett vagy nem mer az érzéseire, ösztöneire hallgatni….Az egyik legerősebb ösztönünk a csecsemő gondozására irányul….”- írja a szerző, aki pszichológus.
Az 1970-es években Venezuela dzsungeleiben járva Jeannak feltűnt az ott élő indiánok boldogsága, kiegyensúlyozottsága. Náluk nincs agresszió, bűnözés. Mindig sokat beszélnek, nevetnek, vidámak.
 
 Rájött arra, hogy ez a csecsemőikhez való viszonyulásnak a következménye.

 

    Míg nálunk (a civilizált társadalomban) rögtön születés után elválasszák a csecsemőt az anyától, erős hangok, fények, szagok, élettelen eszközök…fogadják. Holott arra lenne szüksége, hogy az anya karjaiban legyen. Érintkezzen bőrével, érezze az illatát. Akkor szopjon, amikor megkívánja.
Fontos lenne, hogy az imprinting (bevésődés) megvalósuljon az anya és gyermek között. (A szerző leírja, hogy ha ez nem történik meg, akkor az anya úgy érezheti, hogy meghalt a csecsemője, és a gyászreakciók is beindulhatnak. A gyermeket idegennek érzi, nehezen tud ráhangolódni. Ez a folyamat generálja a gyermekágyi depressziót.)
Később is külön szobában, kiságyban fektetjük őket, babakocsiban tologatjuk. Idő szerint etetjük. Csak a legszükségesebb gondozási feladatokat látjuk el, vigyázva arra, nehogy „elkényeztessük” a gyereket.
   
Az indiánok ezzel szemben rögtön magukhoz ölelik gyermekeiket, bőrük összeér, igény szerint szoptatnak. Egészen addig, amíg el nem kezd a csecsemő kúszni-mászni mindenhová magukkal viszik a testükön hordozókendőben a babát. Mindennapi teendőiket is így végzik. A gyermek részese az életnek. Még alvás közben is nyüzsgés van körülötte, hallja a beszédet. Találkozik  a környezeti hatásokkal, érzékeli szelet, napfényt, vizet. Érzi hordozójának az illatát, testhőmérsékletét, mozgását. Tehát rendkívül mozgalmas az élete. Ettől függetlenül rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, alig sír, nem fáj a hasuk, és nem buknak.
 Izmainak van tónusa. De izomaktivitása „takarékos üzemmódban „ működik, így több figyelmet tud szentelni környezetére. Feladata lesz, hogy a legkülönfélébb helyzetekben megtartsa a fejét.
Ebben a helyzetben a magunkkal hozott elvárások teljesülnek. Ilyenkor az igények kielégülnek, így a csecsemő úgy érzi, hogy minden rendben van, és szeretnivaló.
Az indiánok úgy tartják, hogy minden kis jövevény jó, szeretetre méltó. Ha egy gyermek nem helyénvaló dolgot cselekszik, éreztetik vele, hogy nem a személyét, hanem a cselekedetét ítélik el. Így a gyermek önszántából fogja elhagyni a nem kívánatos viselkedést.
Míg a civilizált társadalom úgy áll hozzá, hogy a gyermek eredendően antiszociális, akit nevelni kell.
Számomra megdöbbentő volt az írónő kifejtése arról, hogy ha a gyermek hasznos dolgot is cselekszik (pl virágot hoz az anyukájának) és ezért megdicsérjük azt sugalljuk neki, hogy antiszociális lény, pedig ez a cselekedete elvárt és nem kell, hogy úgy reagáljunk, mintha ez szokatlan lenne egy gyermektől. Ez így tényleg teljesen logikus!
   
Miután már megkapta a csecsemő a szükséges mennyiségű tapasztalatot a folyamatos kontaktus iránti igénye megszűnik. Ha már kúszik, mászik, totyog csak stresszhelyzetekben igényli a kontaktust.
Már ebben a periódusban sem a test táplálását, sem a lélek babusgatását nem viszik túlzásba, de nem is tartják vissza. Figyelnek arra, hogy elérhető távolságba legyenek, és amikor szükség van rájuk, elérhetők legyenek a gyermek számára. Az a gyermek, aki részesült a „karon ülés” áldásából, nem is lesz szüksége arra, hogy szeretetet csikarjon ki magának. Ekkor az a felállás, hogy az anya feltétel nélkül szereti, de az apa elismerését ki kell érdemelni.
Különös, hogy a kontinuum-gyerekek saját magukra vigyáznak. Akár mély gödör szélén játszanak, vagy éles kések vannak a kezükben, mégsem éri őket baleset. Szemben a civilizált gyermekekkel, akiket folyton fegyelmezünk, figyelmeztetünk, ezzel megakadályozzuk, hogy a felelősségérzetük kialakuljon.
A túlzottan óvott gyermeknek a kezdeményezőkészségét fojtják vissza.
Az így felnövő gyermekek között nincs versengés, veszekedés, vitatkozás.
Kialakul a munkavágy, mert a gyermek felvette a mozgás ritmusát, és ehhez mindig kellemes, jó érzés társult. Míg egy lassú anya arra kondicionálja a gyermekét, hogy unalmasnak találja az életet.
Ők függetleníteni tudják az érintést, a gyengédséget a szexualitástól. Ezt nekünk is meg kellene tanulni, hogy az érintések, a simogatások elkülönüljenek a szexuális érintkezéstől.
   
 Az írónő végigvezeti, hogy milyen tünetek, személyiségzavarok jelentkezhetnek az ember életében, ha ezektől a létfontosságú tapasztalatoktól meg vagyunk fosztva.
Ilyen például a Casanova-szindroma, az illető a promiszkuitáson keresztül akarja bizonyítani, hogy szerethető.
Mások azt hiszik a pénz, a hatalom egyenlő a szeretettel, a boldogsággal.
A tunya ember gyermekként viselkedik, hogy kivívja a törődést.
Van aki lebetegszik, hogy felhívja magára a figyelmet.
Vannak, akik piócaként tapadnak azokra a személyekre, akik betölthetik az anya szerepét.
Vannak akik gyermekeiket túlzottan óvják, babusgatják. Ezzel az elvárásai ellen cselekszik, ahelyett, hogy teljesítené őket. Ez esetben nem csoda, ha gyermek felnövekedve lázad szülei ellen, hisz úgy érzi (jogosan), hogy legfőképpen ők ártanak neki.
A mártír egyéniségek úgy érzik nem szerethetők, így ha szenvedhetnek, vagy meg is halnak elfoglalhatják méltó helyüket.
Van aki különleges teljesítménnyel akarja kivívni mások elismerését (pl kényszeres utazó, kényszeres diploma gyűjtögető).
Van, aki „feltűnési viszketegségben” szenved, folyton a figyelem központjába akar lenni.
 A homoszexualitás is ebből eredeztethető.
A tolvaj lehet, hogy azért nem akar fizetni az ellopott tárgyakért, mert úgy érzi, ez ugyanúgy jár neki, mint az anya szeretete.
A kontinuum fényében talán magyarázatra találnak a függőségek (alkoholizmus, dohányzás, kábítószer fogyasztás, szerencsejáték stb…) okai is. Valószínű, hogy a szerek olyan érzetet keltenek - de csak átmenetileg – mint az anya karjában levő csecsemő él át.
Mindez nagyon tanulságos és elgondolkodtató! C
 
 c.Hogyan fog ez az információ a munkámban támogatni?
Nagymértékben átformálta a gondolkodásomat és hozzáállásomat. Bár mi másként élünk, gondolkodunk, de lehet rá törekedni, erőfeszítéseket kifejteni, hogy közelítsen a hozzáállásunk ezekhez az elvekhez. Amit mindenképp megteszek:
৩ Bíztatom az anyákat, hogy szülés után minél hamarabb vegyék fel a testkontaktust gyermekeikkel, kérjék meg a személyzetet, hogy ebben segítsenek.
৩ Mindenképp bátorítom az szülőket arra, hogy minél többet vegyék fel gyermekeiket, ne hagyják sírni. Töltsenek sok időt testkontaktusban csecsemőikkel. Használjanak hordozókendőt! (Olcsóbb is , mint a babakocsi.)  Egy szobában aludjanak csecsemőikkel.
৩ Eddig is, és ezután is propagálom a szoptatást, főként az igény szerinti szoptatást.
৩ Bátorítom a szülőket, hogy bízzanak ösztöneikben, hallgassanak megérzéseikre.
৩A masszázzsal tudjuk közvetíteni a gyermekeink felé, hogy fontosak számunkra , szeretett személyek,
megérdemlik a figyelmet, a törődést.
৩ A baba ellazulhat, nem halmozódik benne a feszültség.
৩ Kielégül a testi érintésre irányuló szükségleteinek egy része, ezt továbbviszi későbbi kapcsolataiba.
৩ A tanfolyamnak közösségformáló hatása is van. Kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki. Legfőképpen az otthon levő anyák nem fognak elszigetelődni. ( A jekuánok mindent együtt, egymásnak segítve végeznek.)
 
---